Őszintén, úgy érzem már magam, mint egy öreg kutya, akinek őriznie kell a házat. Gazdi nincs, én meg itt vagyok, mert muszáj. De minek is?

Kicsiny vagyok termetre, nem túl magas, százhatvan centi. Negyvennyolc kilóm ehhez nem kevés, mert vékony, könnyűcsontú vagyok.

 Sajnos az egészségem meggyötörte az élet, ahogy mondani szokták. Vagyis inkább olyan sok „kellemetlen” dolog történt velem az élem során és tragédiák, azon csodálkozom, még hogyan is bírta ki ez a kistermetű test idáig?

   Egy ingatlanközvetítő társaság van megbízva lassan egy éve eme utolsó ingatlanom eladásával ( amit vigyázok ), de úriemberül beszélő kellemetlen emberek akarnak az elvégzett ingatlanbecslésnek még az alaposabb felülbecslését végezni jó pénzért ( az enyémen persze ). Én el akarok (  szeretnék ) adni ingatlant, eddig úgy tudtam, ha valaki meg akarja venni és tetszik neki, szerződéskötéssel ennek semmi akadálya. Persze, ha a vevő kölcsönnel vásárol ahhoz nekem semmi közöm és az ezzel járó egyéb költségeihez sem.

Tehát az ingatlanom felbecslése + áfa, ez „tehénfejés” az ingatlanközvetítő részéről. Mármint én vagyok a tehén és hagytam magam megfejni, annak reményében, hogy az ingatlanomra van jelentkező vásárló, ahogy ezt mondta az úriemberül beszélő ember, de ezt fel kell értékelni.

Most eme felbecslést kellene újabb felbecsléssel megerősíteni, persze felbecslés ár + áfáért, a vásárló kívánságára. Nahát, ez volt a szövegkönyve.

 Erre már végképp elfogyott a türelmem, ennyire már nem nézhetnek hülyének! Magyarul még egyszer: egyszer fizettem ezért nem kevés pénzt, az értékbecslésért + áfa.

Pontosan tudom, hivatalosan, milyen értékű az ingatlanom, de ez a fránya „vevő” vagy nem hiszi vagy ilyesmi, mert ezt felül akarja „bíráltatni” az én költségemre, ahogyan azt már az előbb mondtam.

                                      ***

   Konklúzió: itt ugyebár nincsen semmiféle vásárló az én házikómra, de az ingatlanközvetítő elég jól „feji” kuncsaftjait.

Gondolom én, mert minden egyes napon benne van az újságban a hirdetésük. Márpedig ezen újság napilap lévén, elég gyakran, naponta, toboroz újabb és újabb ingatlanát eladni kívánó embereket.

Számításom szerint, ha csak ennyien hiszékenyek, illetve hisznek kellemes hangú és modorú férfihangnak, mint én is, bőven van mit bekasszírozni. Ha a házakat nem is veszik annyira, jön a pénz. Azért arra tippelek, valamennyit csak el tudnak adni, ha már hirdetik.

Kevés a pénze az embereknek, nekem is, különben nem akarnám eladni ezt a dög házat, és kisebbet helyette, hanem még vásárolnék ingatlanokat! Lehetőleg minél nagyobbakat, pláne kastélyokat, mert ahhoz voltam szokva valamikor. De erről már rég leszoktam, mindig kisebb-kisebb területre költözöm. Már ez is igen nagy nekem. Sajnos nem vagyok fiatal, az itt lévő munkákat elvégezni nem tudom, igaz  régebben sem végeztem ilyesmit, de ki sem tudom fizetni ennek rendben tartását. Márpedig a legkisebb ház sem szép, ha nincs gondozva kívül-belül ugyebár.

Meg hát jó lenne, az egy gyerekemnek, eladnám, aki ideköltözni nem akar, mert merőben máshová köti munkája. Jó lenne ha megvenné valaki ezt a nagy házat, s akkor a gyerekem is tudna venni ott magának rajta, ahol munkája van, én meg egy szobában azért el tudnám foglalni magam, például nagyon szeretek olvasni. Főzök is magamnak  rendszeresen, igaz legalább két napig akkor azt eszem.

Nagyon elkanyarodtam a becslés-áfával dologtól.

Szóval ez sem rossz pénzkeresési dolog, amit velem műveltek, ámbár ettől én ezt még nagyon tisztességtelen eljárásnak tartom, hogy ilyeneket, mint én is, így „fejjenek”. De már tovább nem tudnak, mert igen begurultam! S ezt üzenem másoknak is, hogy már hamarabb beguruljanak!

                             ***

      Igaz, a ház még mindig a nyakamon van, de talán majd jön egy tisztes család, akiknek pont erre van szüksége.

  Addig meg még őrzöm a házat, mint egy öreg kutya!

Az ingatlanközvetítő remélem egyszer a dutyiban végzi az önként odaadott ugyan, de vásárló reményében, kifizetett pénzek miatt!

Minden nap, amikor olvasom hirdetésüket, erre gondolok: vajon meddig lehet ezt csinálni büntetlenül?

   Igaz az is, hogy sok pörös ügyük van, ezt az úriemberül beszélő férfihang mondta.

 Kívánom neki, csak annyi szerencséje legyen ezzel a pénzbeszedéssel, hogy a pörös ügyeibe gebedjen bele!

 Ő ül a dutyiban én meg őrzöm tovább a házat, egy jó vevőre várva!

Bizalmamat akkor sem veszítem el úgy általában a jó emberekben vetett hitemben, ez legyen meg és maradjon meg az én maradandó tulajdonságaim között.