A nap ragyogan sttt, de ereje mg nem volt.
Kabtban stltak a sok lpcsn lefele.
Az els pihennl megllva, a kislnynak meg kellett igaztani a sapkjt, kicsit elrecsszott.
Csak hat ves volt, de a kvetkez tbbemeletes lpcssor nem jelentett nehzsget a lpcsn gyalogolni a tbbemeletes lejrn.
A srga jegyet a kezben tartotta, mert ilyen automatt mg sohasem ltott s sohasem kezelt metr jegyet. Beilleszteni sem volt knny feladat, csattant a kszlk s a srga jegyen odavarzsoldott hrom lyuk. Aztn mg egyszer s lehetett regyenslyozni a mozglpcsre, mg kt emelet lefel.
Nyzsgtt a tmeg, mint egy hmplyg emberfolyam.
Csndben, sz nlkl.
Mintha az egsz vros pp most kzlekedne a vros minden irnyba.
Igazn meleg lett, mintha tavaszba futott volna a lpcssor.
Merev arcok.
Van aki jsgot olvas, van aki regnyt.
Nagy hangrobajjal befut a szerelvny.
Tmeg le – s felszll.
jsg, regny ugyancsak a kzben. Krds, hogyan lehet kikapcsoldni ilyen emberrengetegben, ez krds marad.
Kellemes ni hang kzli meglls eltt az lloms nevt.
— Moszkva Tr.
Kislny anyja kezt szortva, felnz r s meglepetten krdi:
— Anya, mi most Szovjetuniban vagyunk?
Lopva krltekintve, a morcos, merev, rdektelen tekintet emberek egynteten nem tudjk visszafojtani, diszkrt mosoly nti el a legrdektelenebb ember arct is. Lm, ez a pici lny biztos nem fvrosi, az mr bizonyos. Honnan a csudbl tud kapsbl egy ilyen krdst feltenni? Nem tlagos s mindennapi esz leny az bizonyos!
Az anyja is mosolyogva vlaszol:
— Nem Szovjetuniban vagyunk, Budapesten. Ez a kvetkez megllhely neve.
A megllnl ki is lpnek a szerelvnybl a mozglpcs fel, maguk mgtt hagyva a kedvesen ders embertmeget, akik azrt ha lopva is, de rtekintenek anya – lnya prosra.
Mert a diszkrt, rezzenstelen viselkeds a metrn, az amolyan ratlan szably.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
